Van, amikor pontosan tudjuk, hogy változtatni szeretnénk, és valami mégis mindig visszahúz. Elhatározzuk, hogy új munkát keresünk, változtatunk az életünkön, kilépünk egy régi helyzetből vagy végre megteremtjük azt az anyagi biztonságot, amire régóta vágyunk – aztán valahogy mégsem történik meg az, amit elterveztünk.
Ilyenkor könnyű elkezdeni az önostorozást, hogy gyengék vagy lusták vagyunk. Pedig a legtöbbször azért nem cselekszünk, mert a háttérben olyan régi félelmek, hiedelmek és megszokott belső minták is működhetnek, amelyekről nem is tudunk.
Miért olyan nehéz változtatni?
Általában szeretjük azt, ami ismerős, még akkor is, ha az adott helyzet nem jó nekünk. Az ismeretlen ugyanis bizonytalanságot jelent. Egy új munkahely, egy új kapcsolat, egy új szokás vagy akár az anyagi siker is hozhat olyan helyzeteket, amelyekkel kapcsolatban még nincs tapasztalatunk. Emiatt előfordulhat, hogy miközben tudatosan már változást szeretnénk, egy másik részünk inkább maradna a megszokott keretek között.
Ez megjelenhet például úgy, hogy elkezdünk valamit, majd hirtelen elveszítjük a lelkesedésünket, vagy éppen elhalasztunk egy fontos döntést, kétségeink támadnak, vagy olyan dolgokat használunk kifogásul, amelyek korábban nem tűntek fontosnak.
Ilyenkor érdemes megállni egy pillanatra, és feltenni magunknak a kérdést: mi az, amitől valójában félek?
Nem biztos, hogy maga a változás ijesztő. Lehet, hogy inkább az, amit a változás magával hozna.
Mi tart bennünket a régi helyzetben?
A belső elakadások mögött sokféle ok állhat.
Lehet, hogy félünk attól, hogy hibázunk. Talán attól tartunk, hogy mások elutasítanak bennünket. Az is előfordulhat, hogy nehezen engedjük el a kontrollt, és ezért inkább maradunk egy kellemetlen helyzetben, mert az már ismerős. Néha ugyanis egy probléma fenntartása is adhat valamiféle biztonságot. Nem azért, mert tudatosan ezt akarjuk, hanem mert az ismert helyzet kiszámíthatóbbnak tűnik, mint az, ami utána következne.
A családból hozott minták is hatással lehetnek ránk. Gyerekként sok mindent megtanítanak nekünk arról, hogyan működik a világ, mit szabad megtenni, mitől kell tartani, és mit jelent nevelőink számára a siker vagy a kudarc. Ezek a minták aztán később befolyásolhatják a döntéseinket.
Belső elakadásaink mögött lehetnek régebbi tapasztalatok is. Egy gyermekkori kudarc, egy elutasítás vagy egy olyan mondat, amelyet sokszor hallottunk, hosszú időre velünk maradhat. Például kialakulhat bennünk az a meggyőződés, hogy „nem vagyok elég jó”, „nekem ez úgysem sikerül”, vagy akár az, hogy „nem érdemlem meg, hogy jól éljek”.
Talán már nem vagyunk gyerekek, és ma már senki nem mondja nekünk ezeket, felnőtt korunkra viszont ezek már mélyen belénk épültek.
Éppen ezért nem csak az a kérdés, hogy mit szeretnénk megváltoztatni, hanem az is, hogy mi az a belső meggyőződés, ami miatt újra és újra ugyanoda jutunk? A tudatos felismerés fontos első lépés, de pusztán attól, hogy megértjük, mi történik velünk, még nem változik meg automatikusan a reakciónk.
Az én szemléletem szerint ilyenkor mélyebbre kell menni, és meg kell keresni mindezeket a háttérben bujkáló és onnan ható emlékeket, hitrendszereket, gondolatokat, félelmeket; majd ki kell őket törölni, illetve helyettesíteni kell őket olyan gondolatokkal, hitrendszerekkel és érzelmekkel, amelyek már támogatnak minket. Ehhez a kutatáshoz és törléshez, cseréhez a tarsolyomban lévő eszközök közül a kedvenceim a thetahealing és a lélektisztítás.
A ThetaHealing egy meditáció alapú módszer, amelynek gyakorlataiban a tudatalattinak tulajdonított mintákkal és hiedelmekkel dolgoznak.
A folyamat egyik eleme az úgynevezett „ásás”, amelynek során lépésről lépésre feltárjuk, mi áll egy adott érzés, reakció vagy visszatérő probléma mögött.
Megnézzük azt is, hogy a megtalált félelem, gondolat, hitrendszer, emlék vajon gyerekkorunkban alakult-e ki. Vagy akár már a nagyszüleink is küzdöttek vele? Esetleg egy nagyobb csoporthoz tartozunk, akik hasonlókat gondolnak? Itt gondoljunk csak a Himnuszra! Minket magyarokat tép a balsors…
A cél az, hogy felismerhetővé váljanak azok a hiedelmek, amelyek már nem támogatnak bennünket, és helyettük új, számunkra hasznosabb belső mintákat alakítsunk ki.
A lélektisztítás valamivel másabb megközelítésből közelít a belső elakadásokhoz, de itt is az energetikai lenyomatokkal, a hozott mintákkal és a lélek szintjén érzékelt akadályokkal dolgozuk.
A folyamat során különböző módszerekkel keressük és találjuk meg, hogy milyen visszatérő minták vagy terhek befolyásolhatják a jelenlegi élethelyzetet.
A cél itt is az elengedés és a belső egyensúly megteremtése. Sokak számára már az is megkönnyebbülést jelenthet, amikor egy régóta hordozott érzésnek vagy visszatérő élethelyzetnek új nézőpontot tudnak adni.
Ezek az eszközök jól kiegészítik egymást.
Az egyik oldalon a hiedelmekkel és belső meggyőződésekkel dolgozunk, a másikon pedig azokkal a mintákkal és energetikai terhekkel, amelyeket az adott ember a saját történetéhez kapcsol. Nem az a cél, hogy mindent egyszerre akarjunk megváltoztatni. Sokkal inkább az, hogy megértsük, mi tartja fenn ezt a helyzetet, majd fokozatosan kialakítsunk egy másfajta belső hozzáállást.
Hogyan kezdhetsz el magaddal dolgozni?
A folyamat sokszor egy egyszerű felismeréssel kezdődik.
1. Figyeld meg, mi ismétlődik
Milyen helyzetekben érzed újra és újra ugyanazt a félelmet, bizonytalanságot vagy ellenállást?
2. Próbáld megérteni, mi van mögötte
Mit gondolsz magadról az adott helyzetben? Mitől félsz? Mi történne, ha valóban sikerülne elérned azt, amit szeretnél?
3. Nézz rá a régi hiedelmekre
Lehet, hogy egy mai reakció mögött egy sokkal régebbi tapasztalat áll. Érdemes megfigyelni, honnan ismerős az érzés.
4. Adj helyet egy új lehetőségnek
Ha felismered a régi mintát, már van lehetőséged másképp reagálni. Nem kell egyik napról a másikra mindent megváltoztatni. Néha egyetlen új döntés is elindíthat valami fontosat. A változás nem mindig egy nagy, látványos fordulat, valójában inkább apró felismerésekből és új döntésekből épül fel. Amikor egyre jobban értjük, mi zajlik bennünk, könnyebb lehet elengedni azt, ami már nem szolgál bennünket.
Végül
Talán nem az a legfontosabb kérdés, hogy miért nem tudunk végre megváltozni. Lehet, hogy érdemesebb azt megkérdezni: mit próbál megvédeni bennem az a rész, amelyik még mindig fél a változástól? Ez a kérdés sokszor egészen más irányba visz, mint az önmagunkkal szembeni újabb elvárás.
A belső munka számomra nem arról szól, hogy valakiből egyik napról a másikra egy teljesen másik embert csináljunk. Inkább arról, hogy jobban megértsük önmagunkat és lassan megtaláljuk azt a szabadságot, amelyben már nem ugyanazokat a döntéseket hozzuk, mint korábban.
Gyakori kérdések
Honnan tudhatom, hogy egy problémám mögött valami mélyebb ok húzódik?
Az én filozófiám szerint minden mögött, ami nem tetszik az életünkben, van egy hitrendszer, egy tapasztalat, egy érzelem, egy gondolat, egy fogadalom, egy cél és szánék és még ki tudja mi, ami a felszínen megjelenő helyzetet, problémát okozza.
Miért nem elég egyszerűen pozitívan gondolkodni?
A pozitív gondolkodás önmagában sokszor kevés lehet, ha közben mélyebb félelmek vagy régi meggyőződések működnek bennünk. Hányan mantrázzák maguknak, hogy „Gazdag vagyok, gazdag vagyok!“? És hányan hallják meg a pici, halk hangot a háttérben, aki azt mondogatja, hogy „Ez nem is igaz! Hát, éppen attól rettegsz, hogy nem tudod kifizetni az albérletet a hónap végén!“
Szóval nem az a cél, hogy minden negatív gondolatot azonnal pozitívra cseréljünk. Azt is meg kell érteni, hogy miért van ott az adott gondolat.
Megterhelő a blokkoldás?
Elengedni azt, ami már nem szolgál – nem nehéz. 60 percen keresztül nagyító alatt vizsgálni az érzéseidet, gondolataidat, hogy meglásd azt, ami már nem szolgál – ez után érezheted azt, hogy elfáradtál. Összességében viszont mindig nagy megkönnyebbüléssel jár egy konzultáció.
Kell hinni a módszerekben?
Szerintem nincs szükség vak hitre. Sokkal fontosabb a kíváncsiság és az, hogy nyitottan figyeld meg, milyen hatással van rád a folyamat. A kliens belső motivációja és aktív felelősségvállalása viszont elengedhetetlen.
Mikor lehet változást érezni?
Erre nincs mindenkire érvényes válaszom. Van, aki már egy találkozó alatt megkapja azt a választ, azt a lendületet, amiért jött. Ha valaki viszont pl. 30 éve bántalmazó kapcsolatban él, valószínűleg több konzultáció alatt jut el addig a pontig, amikor már hajlandó más választást hozni.
A belső felismerés és a megkönnyebbülés nem feltétlenül jelenti azt, hogy az élet minden külső körülménye azonnal megváltozik. A belső változásnak időre lehet szüksége ahhoz, hogy a mindennapi döntésekben és viselkedésben is megjelenjen.